vak A: 1138/ Wacdi [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 1164/ Wogd [sz.] [szn.] (LtKözl. 2: 157); 1165 vokud [sz.] [szn.] (ÓMOlv. 44); 1336 vokpynche (OklSz.); 1372 u./ vak (JókK.) J: ‹fn› 1 1138/ ’nem látó, világtalan ember | Blinde(r)’ # (↑); 2 1615 ’a kocka legkevesebbet mutató lapja | die den niedrigsten Wert zeigende Seite eines Spielwürfels’ (NySz.) | ‹mn› 1 1336 ’sötét, homályos | dunkel’ (↑); 2 1416 u./¹ ’nem látó, világtalan | blind’ # (BécsiK. 113); 3 1674 ’bizonytalan, kétes | ungewiß’ (NySz.) Sz: vakság 1416 u./¹ vakſaggal (BécsiK. 313) | vakít [főleg meg~] 1416 u./² megvakeitotta (MünchK. 99rb) | vakul [főleg meg~] 1490 k. meg vakul (NySz.) | vaksi 1604 Vakſi (Szenczi Molnár: Dict. Gramióſus a.) R: vaktában 1704 vaktában (NySz.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ Eredetileg vagy melléknév lehetett, vagy mindig két szófajhoz tartozott. A főnévi 2. jelentés metonímia, ahol a kocka csekély értékű oldalán csak egy (esetleg egy sem) pont ("szem") található, miközben a legnagyobb oldal hat pontot ábrázol. A vaksi származékszóhoz vö. →buksi.