vakol A: 1588 vakolta (MNy. 62: 354); nyj. vakkòlnak (ÚMTsz.) J: ’vakolattal ellát 〈(szoba)falat, kőfalat〉 | verputzen 〈Wand, Mauer〉’ # Sz: vakolat 1792 vakolat (Baróti Szabó: KisdedSz. Vakolni a.)
Valószínűleg jövevényszó, esetleg német (szász E.) eredetű. | ≡ Ném. (E.) wacken, bewacken ’agyaggal bevakolt fal’ [? < ném. (kor. úfn.) waicken ’puhul; puhuláshoz beáztatott’]. ⌂ A magyarba valamely szász német kőműves mesterség szakszavaként kerülhetett. ⚠ Magyarázata a →vályog szóból kevésbé valószínű.
☞ TESz.; MNy. 75: 85; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ bükköny