vacog A: 1400 ? Wachogow [sz.] [szn.] (OklSz.); 1790 vatzogott (NSz.); 1816 vatzagó [sz.] (NSz.) J: 1 1400 ? ’hidegtől, félelemtől reszket | vor Kälte, vor Angst zittern’ # (↑), 1790 ’ua.’ (↑); 2 1863 ’〈tyúk〉 kotyog | glucken 〈Henne〉’ (Kriza [szerk.] Vadr. 522); 3 1863 ’〈kisgyermek〉 kuncog, göcög | kichern, lachen 〈kleines Kind〉’ (Kriza [szerk.] Vadr. 522)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Eredetileg a hidegtől vagy félelemtől reszkető ember fogvacogásának utánzására jött létre. A szóvég -g gyakorító képző. A 2., 3. jelentés metafora, a 3. jelentés létrejöttében valószínűleg a →kacag hatása is szerepet játszott.
☞ TESz.; EWUng.