szócikk megosztása

vacillál A: 1619/ vacillálni [sz.] (MNy. 66: 344) J: ’habozik, tétovázik | wanken, zaudern’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. vacillare ’inog, ingadozik, inog, billeg; gyenge lábakon áll ‹elvont›’, (h.) ’ingadozó, állhatatlan’ [valószínűleg onomatopoetikus].  ≋  Megfelelői: fr. vaciller; ol. vacillare; stb.: ’inog, ingadozik, tétovázik’.

☞ TESz.; EWUng.→ vagány