vőfély A: 1395 k. vey fel (BesztSzj. 69.); 1405 k. vefel (SchlSzj. 252.); 1572 wewfel (ZsélyiSzj.); 1577 vő felÿ [✐] (KolGl.); 1792 vőfénykedik [sz.] (Nyr. 44: 128); 1793/ vőfi (I.OK. 30: 259); 1863 Vőfé (Kriza [szerk.] Vadr. 523); nyj. véföj, vőféj, fővély, vőfeny (ÚMTsz.) J: ’a lakodalmat megszervező férfi | Brautführer’
Összetett szó. | ⌂ A →vő ’vőlegény’ + →fél² ’embertárs, felebarát’; alárendelés (birtokos jelzős, jelöletlen). Az eredeti jelentés ’segítő, a vőlegény pajtása’ lehetett, tekintettel a vőfély szerepére. Az alakváltozatok részben hangtani, részben népetimológiai alapokra vezethetők vissza.
☞ TESz.; EWUng.→ fél², vőUN UEW. № 1133