vörhenyő [6] A: 1416 u./² vėꝛheno̗ (MünchK. 22va); 1531 werho̗nÿo̗snek [sz.] (ÉrsK. 72); 1575 verhenyes [sz.] (Heltai: Krón. 101v.); 1577 k. veͦrheͦnÿeͦʒÿnw (OrvK. 11); 1585 Verheͦnyw [ɔ: Verhoͤnyw] (Cal. 476); 1590 Voͤrhenyoͤ szinoͤ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 78); 1629 vérhenyes [sz.] (NySz.); 1636 voͤrhenyes [sz.] (NySz.); 1789 vérhenyöst [sz.] (NSz.); 1808 Verenyǘ (Sándor I.: Toldalék); 1818 vörnye (NSz.); 1882 verhenyés [sz.] (NSz.) J: ’pirosas, vöröses | rötlich’ Sz: vörhenyős 1531 ()

vörhenyeges A: 1577 k. veͦrheͦnÿegeͦs ʒünw (OrvK. 232); 1590 Voͤrhoͤnieges (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 65); 1608 verhennyegoͤs (NySz.); 1664 verhenyegeſſen (Lippay: PosoniK. 2: 73); 1755 vörnyeges (MNy. 60: 496); 1757 vernyeges (MNy. 37: 131); 1761 vörnyögös (MNy. 60: 496); 1762 vernyeheges (MNy. 60: 496); 1774 vörhenyeges (MNy. 60: 496); nyj. vergenyes (ÚMTsz.) J: ’pirosas, vöröses | rötlich’

vörheny A: 1752/ ? verhenyt (NSz.); 1763 Voͤrhoͤn, voͤrhoͤnyes (NSz.); 1805 vöröny (Szily: NyÚSz.); 1833 vörheny (Bugát–Schedel: OrvSz.); 1874 vėrhėny (CzF.) J: ‹fn› 1 1752/ ? ’vörösség, vörös szín | Röte’ (), 1874 ’ua.’ (); 2 1833 ’skarlát | Scharlach’ () | ‹mn› 1763 ’vörös, vörösesbarna | rot, rotbraun’ ()

A szócsalád alapjai, a vörhenyő, vörhenyes származékszavak. |  ⌂  A →vér szóból alakultak ki -henyő, -henyeges melléknévképzőkkel. A tagok felépítéséhez vö. derhenyő (→derít), →porhanyó, ill. →förgeteg, görgeteg (→görög¹) stb.

A vörheny elvonás eredménye. |  ⌂  Tudatos szóalkotás a vörhenyő, vörhenyeges szavakból a nyelvújítás korában. Ugyanennek a szónak a származékai különféle képzőkkel:   (R.) vérheszt ’vérzik’  (1508: NádK. 256); (R.) vérhedik ’vérzik, véressé válik’  (1516: GömK. 115); (R.) vérhüdik ’olyan betegségbe esik, amelyen vér eresztésével kell segíteni’  (1832: NSz.); stb.  ∼  Idetartozik még (R.) vörhenyeg ’vöröses’  (1808/: Kazinczy: Lev. 6: 63), ’skarlát’  (1897: MTsz.), amely tudatos szóalkotással keletkezett a vörhenyeges szóból.

Nyr. 32: 545, 54: 123; TESz. vörheny a.; EWUng. vér