völgy A: 1009/ Apatÿwelgh [hn.]; Ʒaraʒwelgh [hn.]; Chaʒarwelgh [hn.] (MNL (OL) Dl. 280274); 1024/ Egurwelg [hn.] (MNL (OL) Dl. 207200); 1093/ keſkenueulgh [hn.] (MNL (OL) Dl. 248764); 1211 Furizuelgi [hn.] (PRT. 10: 510); (†1015) 1220 k./ Welg [hn.] (Györffy: DHA. I: 74); 1231/ ? Scederweg [hn.] (OklSz.); 1256/ Sasweolgy [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 675); 1338 Weulgzad (OklSz.); 1342 Worrewlabvelgu [hn.] (OklSz.); 1370 Papragwlg [hn.] (OklSz.); 1372 u./ vewlgbe (JókK. 14); 1470 vegÿeknek (SermDom. 2: 258); nyj. végy (Nyatl.) J: 1 1211 ’hegyek, magaslatok közötti, alacsonyabban fekvő terület | Tal’ # (); 2 1577 k. ’kelés magva | Kern eines Geschwürs’ (OrvK. 527); 3 1577–1580 ’fák, cserjék, gyümölcsök stb. (puha) bele | Mark 〈Bot〉’ (NySz.); 4 1592 ’mélyedés | Aushöhlung’ (Cisio N2a) Sz: völgyes 1479 Welgyes [szn.] (MNy. 10: 429)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (KL.) vuol' ’folyókanyar’; osztj.  (Trj.) wăγəл’ ’‹az Ob egyik mellékfolyója›’; zürj.  (Sz.) vol' ’‹egy kis folyó›’; – jur. jaχaw wäej ’a folyókanyarulatok közti hosszú egyenes folyószakaszok’ (jaχa ’folyó’) [uráli *ßaδʹkɜ ’kis folyó; folyókanyar, két kanyar közti szakasz’].  ⌂  A szóvégi magánhangzóhoz és a szóvégi gy-hez a magyarban vö. →hölgy. Eredeti jelentése a magyarban ’folyómeder’ lehetett; a ’völgy’ jelentés ebből alakult ki metonimikusan.  ∼  A siralom völgye ’a földi siralomvölgy’  (1698: NySz.) szószerkezet tükörfordítás lat.  (e.) vallis lacrimarum ’siralomvölgy’ szerkezetből; vö. még ném. Jammertal ’földi élet’.

FUF. 11: 208; TESz.; MSzFE.; EWUng. őr-UN UEW. № 1104