víg A: 1138/ Wíg [szn.] (MNy. 32: 134); 1372 u./ vÿg, vigÿ (JókK. 18, 3) J: ’jókedvű | lustig’ # Sz: vigad 1372 u./ vygadna ’örvend, örül | lustig sein, sich freuen’ (JókK. 71); [meg~] 1372 u./ megvÿgaduan [sz.] ’megvigasztalódik | sich trösten’ (JókK. 134) | vigasság 1372 u./ vigaſag ’öröm | Freude’ (JókK. 28) | vigasságos 1372 u./ vÿgaſagoſt (JókK. 20) | vigadalom 1416 u./² viǵadalmatocat ’vigasz | Trost’ (MünchK. 60vb) | vigadolat 1416 u./³ vigadolatt́okra ’táncos rendezvény | Lustbarkeit’ (AporK. 114) | vigadoz 1495 e. vígadoʒ (GuaryK. 9) | vígság 1526 vÿgsagra (MNy. 37: 204) | vigalom 1823 vigalmiban (Aurora 168); 1824 vígalmakkal (NSz.)
Valószínűleg belső keletkezésű, esetleg fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A szótő ismeretlen eredetű és a →vidul szócsaládjával állhat összefüggésben. A tővégi magánhangzó eredetileg hosszú lehetett. A szóvégi -g deverbális névszóképzőnek látszik; vö. →boldog, →részeg stb. Néhány származékszó ’megvigasztalódik’, ill. ’vigasztalás’ jelentése a →vigasztal szócsalád hatását mutatják.