vét A: 1135/ Weÿteh [szn.] (MNL (OL) Dl. 5775); 1138/ ? Weíteh [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1211 ? Vitcus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1372 u./ vetket [sz.] (JókK. 68); 1416 u./¹ vėttėc (BécsiK. 34); 1524 el ... wythyk (MNy. 25: 67); 1526 véétetẏ [sz.] (SzékK. 24) J: 1 [vki ellen, (R.) vkit, vkinek ~] 1138/ ? ’bűnt követ el vki ellen; árt vkinek | jmdm etw verschulden; jmdn schädigen’ # (), 1372 u./ ’ua.’ (); 2 [ma főleg el~] 1138/ ? ’eltéveszt, elhibáz; összetéveszt | verfehlen; verwechseln’ (), 1551 ’ua.’ (NySz.); 3 [el~] 1524 ? ’elfeledkezik vmiről; elmulaszt vmit | vergessen; versäumen’ (), 1552 ’ua.’ (Heltai: Dial. E8a); 4 1595 ’téved | irren’ (Ver. 32.) Sz: vétő 1138/ ? [szn.] (); [uta~] 1560 k. uta veteot ’bűnös, bűnt elkövető személy | Sünder(in)’ (GyöngySzt. 4446.) | vétkes 1211 ? [szn.] (); 1525/ vétkes ’hibás 〈dolog〉 | fehlerhaft 〈Ding〉’ (TörtTár 1908: 82); 1531 ’bűnös, hibás | schuldig’ (ThewrK. 170) | vétek 1372 u./ () | vétkezet 1372 u./ vettkeʒetÿt ’bűn, vétek | Sünde’ (JókK. 80) | vétkezik 1416 u./¹ vetkezec (BécsiK. 198) | vétet 1416 u./² vėtèto̗nkèt ’bűn, vétek | Sünde’ (MünchK. 12rb) | vétés 1456 k. veteſnek ’ua.’ (SermDom. 1: 347) | vétkezés 1470 vethkeſeʒek [ɔ: vethkeʒeſek] ’vétség, botlás | Verstoß’ (SermDom. 2: 739) | vétkeztet 1470 wethkeʒtethnek ’megbotránkoztat, megbotránkozást okoz | Anstoß erregen’ (SermDom. 2: 713) | vétség 1551 vétség (NySz.) | vétlen 1803/ vétlennek ‹mn› (NSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A számos régi származékszó a szó régiségére utalhat. A hangalak alapján a szóvégi t műveltető képző lehet. A 2. jelentés tűnik elsődlegesnek, a továbbiak metaforák.  ⚠  A →vesz-ből származékszóként való magyarázata jelentéstani okok miatt kevésbé valószínű.

TESz.; MNyTK. 200: 213; EWUng. elvélveUN UEW. № 1143