vér A: 1138/ ? vír [szn.] (MNy. 32: 203), de vö. →vörös; 1211 ? Weruss [sz.] [szn.] (OklSz.); 13. sz. közepe/ werud, wırud (ÓMS.); 1372 u./ vÿer (JókK. 68); 1416 u./¹ vėr (BécsiK. 179) J: 1 13. sz. közepe/ ’az ember és a gerinces állatok ereiben keringő, a sejtek táplálását és anyagcseréjét végző piros színű nedv, ill. a rovarok, férgek, gerinctelenek szervezetében ehhez hasonló sárgás nedv | Blut’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’származás; származáson alapuló fajta | Abstammung; Blutsverwandte(r)’ (BécsiK. 28); 3 [jelzői értékben is] 1642 ’piros | Rot-’ (MNy. 78: 384); 4 1644 ’vérhas | Dysenterie’ (MHH. 24: 224) Sz: véres 1211 ? [szn.] (↑); 1372 u./ vereſekualanak ‹mn› (JókK. 103); 1405 k. ? ’véreshurka | Blutwurst’ (SchlSzj. 1946.); 1560 k. ’ua.’ (GyöngySzt. 3232.) | véresít 1372 u./ meg vereſeÿte (JókK. 68) | véresül 1372 u./ meguereſewlt (JókK. 69) | vérez 1513 meg weeroͤzted (CzechK. 72) | vérme 1548 uermeuel ’állati vérből készült étel | Speise aus tierischem Blut’ (OklSz.) | vérmes 1585 Vérmoͤs ’véres, vérrel készített 〈étel〉 | mit Blut bereitet 〈Speise〉’ (Cal. 168); 1792 ’bővérű, heves természetű | sanguinisch’ (NSz.) | vérengző 1751 k. Vérengző (NSz.)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (P.) wǖr; osztj. (V.), (DN.) wĕr; zürj. (Sz.), (P.), (KP.) vir; votj. (Sz.) vur; cser. (KH.) wər; md. (E.) veŕ, (M.) ver; finn veri; lp. (norv.) vârrâ: ’vér’ [fgr. *ßire ’ua.’]. ⌂ A véres származékszó az eredeti veres változatból keletkezett a rag nélküli alapszó hatására. A vérme és vérmes származékszavak -m kicsinyítő képzőjéhez vö. →alom, →tetem stb. A szó színre utaló szerepéhez vö. →vércse, →vörhenyő, →vörös; vö. még vog. (Szo.) wiyr ’piros, vörös’, (AK.) wärtmət- ’kipirul, pirkad ‹égbolt›’; finn verevä ’véres; piros, vörös’; stb.
☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ bak-, bikavér, fél-, fivér-, hidegvérű, kék-, nővér, telivér, testvér, vér-¹, vér-², vércse, vörhenyő, vörösUN UEW. № 1152
vér-¹
I vérfolyás † A: 1416 u./² véꝛfoľaſban (MünchK. 40rb) J: ’az anyaméh (kóros) vérzése | krankhafte Blutung der Gebärmutter’ | vérfolyat † A: 1416 u./² ver foľatban (MünchK. 64va) J: ’az anyaméh (kóros) vérzése | krankhafte Blutung der Gebärmutter’ | vérhasalat † A: 1490 k. verhasalat (NagyvGl. 296.) J: ’vérhas, dizentéria | Dysenterie’ | vérhas A: 1508 ver has (DöbrK. 387) J: ’vérhas, dizentéria | Dysenterie’ | vérszem A: 1630 vér szemet (NySz.) J: 1 1630 ’felbátorodik, nekibátorodik; elszemtelenedik | Überheblichkeit’ (↑); 2 1748 ’megerősödés, felfrissülés | Erstarkung; Erneuerung’ (NySz.)II vérköpő † A: 1533 Veer poͤkoͤ (Murm. 1000.) J: ’tüdőbeteg, tüdőbajos | Lungenkranke(r)’ | vérszívó A: 1539 Vveer zywo (KulcsK. 7) J: ‹mn› 1 1539 ’vki könyörtelenül kihasznál, kizsákmányol; uzsoráskodik | jmdn erbarmungslos ausbeutend; Wucher treibend’ (↑); 2 1847 ’vért ivó, vérszopó 〈vámpír〉 | blutsaugend 〈Vampir〉’ (NSz.) | ‹fn› 1 1791 ’orvosi pióca | Blutegel’ (NSz.); 2 1842 ’vérszomjas ember | blutdürstiger Mensch’ (NSz.); 3 1889 ’vámpír | Vampir’ (NSz.) | vérszopó † A: 1577 versopo (KolGl.) J: ‹fn› 1 1577 ’orvosi pióca | Blutegel’ (↑); 2 1771 ’vérszomjas ember | blutdürstiger Mensch’ (NSz.); 3 1799 ’vámpír | Vampir’ (NSz.) | ‹mn› 1 1720 ? ’vérszomjas | blutdürstig’ (NSz.), 1728 ’ua.’ (NSz.); 2 1748 ’vérszívó 〈pióca〉 | blutsaugend 〈Blutegel〉’ (NSz.)
Összetételi előtag, azonos a →vér szóval. | ⌂ Az 1. csoportban az előtag főnévi jelzőként ’véres’ jelentésben áll. A vérszem főleg a vérszemet kap ’gőgőssé, nagyképűvé válik’, tkp. ’véres szemet kap’ (1700 k.: NSz.) szókapcsolatban fordul elő. A 2. csoportban szervetlen tárgyi kapcsolatban áll az utótaggal. – Az utótagok (címszók kivételével): folyás, folyat (→folyik), hasalat (→has), köpő (< →köp), szívó (→szív¹), szopó (→szopik).
☞ TESz. vérhas a., vérszem a.; EWUng.→ folyik, has, köp, szem, szív¹, szopik, vér
vér-²
I vérszomjúhozó ∆ A: 1767 Vér-ʃʒomjúhozó (Pápai Páriz–Bod: Dict. sangvinarius a.) J: ’vérszomjas | blutdürstig’ | vérszomjas A: 1828 vérszomjas (Aurora 319); 1835 vérszomjas (Tzs. Blutdürſtig a.) J: ’vérszomjas | blutdürstig’ | vérbő A: 1830 vérbőség [sz.] (Hahnemann: OrgGyógymüv. 2); 1845 vérbő (Szily: NyÚSz.) J: ’vérrel telt, vérdús | blutreich’ | vérszegény A: 1849 vérszegény (Hyrtl: Emberboncztan 428); 1874 vérszegénység [sz.] (CzF.) J: 1 1874 ’akinek a vérében kevés a vörös vértest | an Blutarmut leidend’ (↑); 2 1879 ’tartalmatlan, erőtlen, tartalmilag gyenge | inhaltlos, inhaltlich matt’ (NSz.)II vérfürdő A: 1790 vér ferdőbe (Szily: NyÚSz.) J: ’vérengzés, kegyetlen, véres csata | Blutbad, blutiger Kampf’ | vértanú A: 1795 k. vér'tanú (NSz.) J: ’mártír | Blutzeuge’ | vérrokon A: 1804 Vér rokonok (NSz.) J: ’vér szerinti rokon | Blutsverwandte(r)’ | vérpad A: 1828 vérpadra (Minerva 4/3: 1767) J: ’kivégzőpad | Blutgerüst’ | Ilyenek még: vérdíj ’körözött, üldözött személy elfogójának, nyomravezetőjének járó díj | Blutgeld’ (1824: Aurora 148); vérbosszú ’gyilkosság megtorlása a gyilkos vmelyik rokonának a meggyilkolt rokonai által való megölésével | Blutrache’ (1832: Mulattató 4: 54); vérbaj ’súlyos, fertőző nemi betegség, szifilisz | Syphilis’ (1854: NSz.)
Tükörfordítás előtagja, azonos a →vér szóval. | ⌂ A tükörfordítások német minta alapján keletkezett összetett szók; vö. blutdürstig, blutarm, Blutbad, Blutzeuge; stb. Főleg az 1. csoport szavainak analógiájára a magyarban további összetett szók is keletkeztek: vö. vérpozsdító ’élénkítő’ (1761: NSz.); vérfagyasztó ’ijesztő, rémisztő’ (1839: NSz.); vérlázító ’felháborító’ (1846: NSz.). – Utótagok a magyarban (címszók kivételével): szomjúhozó, szomjas (→szomjú), fürdő (→füröszt).
☞ TESz. vérpad a., vértanú a.; EWUng.→ bő, füröszt, pad, rokon, szegény, szomjú, tanú, vér