véka × A: 1395 k. veka (BesztSzj. 487.); 1405 k. vÿca (SchlSzj. 1021.); 1560 k. Veeka (GyöngySzt. 2020.) J: 1 1395 k. ’kosár | Korb’ (↑); 2 1491 ’gabonafélék űrmértéke | Scheffel’ (OklSz. fehérvári-véka a.); 3 1560 k. ’edény | Gefäß’ (↑) Sz: vékás 1406 Vekas [szn.] (OklSz.)

Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg az oroszból. |  ≡  Or. вeкo ’szemhéj’, (N.) ’kosár; kosárfedél’, (N.) вëкo ’kosár’; – szln. veka ’szemhéj’; le.  (R.) wieko ’kosár’; stb. [szláv eredetű; vö. még lett vaks ’fedél, fedő’; litv. vóka ’ua.’, vókas ’szemhéj’]. Minden szláv jelentés levezethető egy eredeti ’héj, tál’ jelentésből.  ⌂  A magyar jelentések az orosz származtatás mellett szólnak (a lengyel adat elszigetelt), így valószínűleg honfoglalás kori átvételről van szó. A 2., 3. jelentés metonímikus és metaforikus.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. vika; ném.  (szász E.) wekə; rom.  (N.) vícǎ: ’véka’.

☞ MNy. 38: 325; TESz.; EWUng.