vándorol [1] A: 1519 vandorlok [sz.] (JordK. 335); 1597/ vándolni [?✐] [sz.] (MNy. 80: 383); 1608 Vándarló [sz.] (NySz.); 1643 vándorolhaſs [sz.] (Comenius: Jan. 92); 1875 k. vándalló [sz.] (ÚMTsz.) J: 1 1519 ’〈személy, rendszerint gyalogszerrel〉 huzamosan úton van; zarándokol | wandern; pilgern’ # (↑); 2 1560 k. ’kóborol, céltalanul bolyong | herumstreichen’ # (GyöngySzt. 1344.); 3 1838 ’〈tárgy〉 huzamos ideig egyik embertől a másikig jut; kallódik | von einem zu dem anderen Menschen gelangen 〈Gegenstand〉; verkommen’ (NSz.) Sz: vándorló 1519 (↑) | vándorlás 1727 vándorlásban (Mikes: TLev. 114)

vándor A: 1638 k. Vandor [szn.] (MNy. 42: 78); 1643 vándoroc (Comenius: Jan. 209) J: ‹fn› 1638 ? ’vándor személy; zarándok | Wanderer; Pilger’ # (↑), 1643 ’ua.’ (↑) | ‹mn› 1 1649 ’változó, változásban levő | veränderlich’ (NSz.); 2 1767 ’olyan 〈személy〉, aki vmely célból vándorol | fahrend 〈Person〉; in andere Gegenden gelangend 〈Anekdote, Motiv〉’ (Pápai Páriz–Bod: Dict. Circumcellio a.); 3 1800 ? ’költöző 〈madár〉; lakóhelyét időnként változtató 〈állat〉 | ziehend 〈Vogel, Tier〉’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.), 1807 ’ua.’ (NSz.)

A szócsalád alapja, a vándorol német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném., (kfn.) wandern ’gyalogol; bolyong, barangol; továbbadódik; stb.’, (h. kor. úfn.) wanndern ’utazik, megy’ [< ném.  (kfn.) wanten ’forgat, teker, ismételten fordít’].  ≋  Megfelelői: szbhv. vandrovati ’barangol, bujkál, csavarog’; cseh vandrovat ’ua.; húz ‹tárgyatlan›’; stb.  ⌂  A vándol változat rl > ll hasonulással és rövidüléssel keletkezett a vándorl- tőváltozatban.

A vándor elvonás. |  ⌂  A vándorol-ból lett elvonva. Szélesebb körben a nyelvújítás korában terjedt el.

☞ TESz.; EWUng.