válaszút A: 1325–1326 Valazut [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 93); 1393 Vallazud [hn.] (FNESz. Borválaszút a.); 1763 válasz útig (NSz.) J: 1 1325–1326 ’két- v. többféle ágazó út | Scheideweg 〈konkr.〉’ (↑); 2 1793 ’olyan helyzet, amelyben két v. több lehetőség közül kell választani | Entweder-Oder’ (NSz.)
Összetett szó. | ⌂ A válasz ’elkülönítés, elválasztás’ →választ + →út tagokból keletkezett, birtokos jelzős, jelöletlen alárendeléssel. A régi helynevek arra utalnak, hogy 1. jelentésükben egykor köznevek voltak; ez az összetétel a beszélt nyelvben lehetett használatos, de írásos bizonyítékok erre nem találhatók. Az is lehetséges, hogy a szó a nyelvújítás korában újból feléledt, talán a ném. Scheideweg ’keresztút’ mintájára. Az elvont 2. jelentés is a ném. am Scheideweg stehen ’választás előtt áll’ hatására keletkezhetett.