váj A: 1270 waiut [sz.] (Györffy: ÁMTF. 1: 67); 1372 u./ kywaÿa (JókK. 67); 1585 ki váiom (Cal. 395) J: 1 1270 ’〈üregelve, mélyítve〉 kapar, kotor, ás | aushöhlen’ # (↑); 2 1668 ’〈hegyes dolgot〉 vmibe mélyeszt | versenken 〈einen spitzigen Gegenstand〉’ (NySz. Vájicskál a.) Sz: vájás 1372 u./ vaÿaſokbalol (JókK. 67) | vájkál 1585 vaykalok (Cal. 1010) | vájol 1604 Vayoloc ’〈üregelve, mélyítve〉 kapar, kotor, ás | aushöhlen’ (Szenczi Molnár: Dict.), de vö. →vajtó | vájat 1796 vájatoknak (NSz.) | vájár 1883 vájárok (Nemzet 1883. júl. 4.: [1]); 1937 vájár (Sauvageot: MFrSz.)

Vitatott eredetű. | 1 Szóhasadás. |  ⌂  Belső keletkezésű, szóhasadással keletkezett a →vásik-ból. Hangtanához vö. →esik : →ejt, feslik : →fejt stb. A jelentéstani összefüggés a váj és a → vásik között a ’kapar, vakar’ alapjelentéssel támasztható alá. 2 Valószínűleg jövevényszó egy ótörök nyelvből. |  ≡  Vö. Kāšγ. oγ- ; csag. oγ- ; türkm. ōγ- ; tat. uγ- : ’kiás, kiváj’ [török eredetű].  ⌂  A magyar szó eleje a török v pótlóhanggal magyarázható.

☞ NyK. 31: 248; TESz.; StUASuppl. 1: 216; EWUng.→ áj¹, vajtó, vásik