ultimó A: 1814 ultimo (NSz.); 1845 pagát ultimó (NSz.) J: ’az utolsó ütés 〈kártyajátékban〉 | letzter Stich 〈im Tarockspiel〉 bzw. Zuruf beim letzten Stich’

ulti A: 1917 ultibemondás (Zolnay–Gedényi) J: 1 1917 ’utolsó ütés 〈kártyajátékban〉 | letzter Stich 〈im Kartenspiel〉’ (↑); 2 1930 ’magyar kártyával rendszerint hármasban játszott, egy fajta kártyajáték | Art Kartenspiel mit ungarischen Spielkarten’ (Zolnay–Gedényi) Sz: ultizik 1930 ultizik (Zolnay–Gedényi)

A szócsalád alapja, az ultimó szófajváltás eredménye. |  ⌂  A (R.) ultimó [határozószó] ’utoljára, végül’  (1748: NSz.) főnevesülésével keletkezett. A lat. ultimo ’ua.’ szóra megy vissza [< lat. ultimus ’utolsó’]. Szakszóként először a tarokk kártyajátékban fordult elő, az utolsó laphúzás megnevezésére, ill. az utolsó laphúzáskor való felkiáltásként.

Az ulti szórövidülés. |  ⌂  Az ultimó-ból keletkezett, amelynek az eredeti jelentése metonimikusan átvonódott magára a kártyajátékra is.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartozik: (R.) ultimó ’a hó utolsó napja ‹mint fizetésnap›’  (1894: PallasLex. határidő a.), ez a ném. Ultimo ’ua.’ szóból ered.

☞ TESz.; EWUng.→ ultimátum