ujjongat × A: 1702 Ujjágat (NySz.); 1752 újongatott (MNy. 60: 493); 1792 ujjongatni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. Üvölteni a.); 1794 ujjugatok (NSz.); 1795 k. Ujangatni [sz.] (NSz.); 1825 k./ Ujjogató [sz.] (NSz.) J: ’(örömében) kurjongat, kiabál, ordítozik | johlen, grölen’
ujjong A: 1828 ujjongással [sz.] (TudGyűjt. 12/4: 58); 1837–1843/ ujjongás-féle [sz.] (NSz.); 1838 újongva [sz.] (NSz.) J: ’ujjong, sikongat, ujjong, örvendez, örömujjongásban tör ki | jauchzen, jubeln’
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Mint (részben) hasonló hangalakú és a funkciójú onomatopoetikus szóhoz, valamint az ujjongat szó ujjágat változatához vö. →kurjongat. A szóvég gyakorító-műveltető képző, gyakorító képző. A szó belseji n inetimologikus. ≂ Valószínűleg idetartozik: ujjé ‹az öröm kifejezésére szolgáló indulatszó› (1884: NSz.).
☞ TESz. ujjong a.; EWUng.