tulok [4] A: [1291–1294] Tulukd [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 678); 1395 k. tuluk (BesztSzj. 999.); 1440 Thwlok [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 533); 1519 twlkoth, twlýkoknak (JordK. 243, 814); nyj. tujok (MTsz.); tulak (ÚMTsz.) J: 1 [1291–1294] ? ’(fiatal) ökör, esetleg tehén | junger Ochse, evtl. (junge) Kuh’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1792 ’nagy tábla kősó | großer Block Steinsalz’ (NSz.); 3 1886 ’a szarvasmarhával rokon, vadon élő állatfajta | wild lebendes Rind’ (NSz.)

Bizonytalan eredetű, talán ótörök jövevényszó. |  ≡  Azzal a feltételezett ótörök szóval függhet össze, ami az ótörök *toγ ’megszületik’ szóból -l igeképzővel és valószínűleg -q névszóképzővel keletkezett, és ’fiatal állat, borjú’ jelentése volt. A származtatás nehézsége, hogy egy ilyen származékszó a törökben nem kimutatható; de vö. ótörök *toγum ’vágómarha’; mong. tuγul ’fiatal állat, borjú’.  ⌂  A magyarba feltehetőleg átkerült alak: *tuγuluk; a hangalakhoz vö. →ács, →bátor stb. A metaforikus 2. jelentéshez vö. →barom, →marha.

☞ MNy. 3: 365; TESz.; Benkő-Eml. 255; EWUng.→ toklyó