traccs A: 1871 Tratsch-hoz (NSz.); 1889 tracs (NSz.); 1892 tracscsban (NSz.) J: ’(női) terefere, fecsegés, pletykázás | Tratscherei’
traccsol A: 1883 traccsolom ki (MPolgár 1883. júl. 5.: 1); 1887 taraccsol (Nyr. 16: 524); 1899 Tracsolva [sz.] (NSz.); nyj. trāicsōl (Csűry: SzamSz.); troccsul (ÚMTsz.) J: ’fecseg, trécsel | tratschen, klatschen’
Német (au.) jövevényszók. | ≡ Ném., (au.) Tratsch, (B.) tråtsch, (baj.-osztr.) drådsch: ’pletyka, szóbeszéd másokról’ | ném., (au.) tratschen, (N.) trotschen, (baj.-osztr.) trátsch·n: ’pletykál, másokról rosszat terjeszt’ [valószínűleg onomatopoetikus eredetű]. ⌂ A traccsol ige taraccsol változata a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett. ∼ Idetartozik az ikerszószerű triccs-traccs ’pletyka, szóbeszéd másokról’ (1881: NSz.); ez a ném. (N.) tritschtratsch ’ua.’ átvétele.
☞ TESz.; EWUng.→ trécsel