tova A: 1372 u./ yde ſtoua (JókK. 161); 1416 u./² toabba [r.] (MünchK. 42vb); 1470 inentua (SermDom. 2: 516); 1838–1845 tojább [r.] (MNyTK. 107: 36); nyj. ta; tohi; taj; tóa; tohábbat [r.] (MTsz.); tá (ÚMTsz.) J: 1 [ide s ~] 1372 u./ ’ide-oda | hin und her, dahin und dorthin’ # (↑); 2 [innen ~] 1456 k. ’ettől kezdve | von dieser Zeit an’ (SermDom. 2: 516); 3 1519 ’el, messzebbre | fort, hinweg’ # (JordK. 587); 4 1552 ’távolabbi helyen | fern’ (Heltai: Dial. M5a); 5 1636 ’távolabbi időre | weiterhin, in der Zukunft’ (NySz.); 6 1704 ’körülbelül | ungefähr, etwa’ (BercsLev. 17) Sz: további 1757 további (NSz.) | továbbít 1798 továbbítására [sz.] (NSz.) R: tovább 1372 u./ Touab [r.] (CornK. 10) | továbbá 1372 u./ touaba (JókK. 18)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ≡  Egy ősi mutató névmásból keletkezett -a (< -á) latívuszraggal; vö. →oda. A névmás maga alapnyelvi örökség az uráli korból; vö. vog.  (K.) tåt ’az, amaz’, (Szo.) tot ’ott’; osztj.  (V.) tom ’az, amaz’, (Vj.) tŏt ’akkor(iban)’; zürj.  (Sz.) ti̮ ’az, amaz’; votj.  (Sz.) tu ’ua.’; cser.  (KH.) tə ’ua.’, (B.) tu ’ő, az’; md.  (E.), (M.) tona ’az, amaz’; finn tuo ’ua.; az (ott)’; lp.  (norv.) duot ’odaát, amott ‹közelebb›’; – jur. tāki ’az, amaz’; szelk. to ’ez (itt), másik, az, amaz’; kam. di, də ’az, ő’ stb. [uráli *to ’az, amaz’].  ⌂  A szó belseji v egy hiátustöltő vagy esetleg egy, a tőhöz kapcsolódó uráli *-mɜ névmásképző fejleménye lehet; vö. →távol. A tova eredeti jelentése ’oda, távolabbi’ lehetett. Az eredeti latívuszi jelentés részben lokatívuszi jelentéssé alakult; vö. →oda, →messze stb. Az időre vonatkozó 2., 5. jelentésekhez vö. →innét, →közel stb.

☞ MNy. 15: 86, 67: 71; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ hovatovább, távol, távozik, tehát, tékozol, tétova, tottUN UEW. № 1058