topolya × A: 1113 Topol (Fejérpataky: KKOkl. 58); 1289 topul (OklSz.); 1317 Topolya (MNy. 10: 427); 1337 Tupulya [hn.] (SztárOkl. 1: 147); 1397 Taplia [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 364); 1408 Topola [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 364); 1500 k. thapalfa (MNy. 21: 140) J: ’egy fajta nyárfa, főleg fehér nyárfa | Art Pappel 〈haupts. Silberpappel〉’

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. topola; szlk. topoľ, (N.) topoľa; or. тополь; ukr. тополя; stb.: ’nyárfa’ [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. gör. πτελέα ’szilfa’; lat. populus ’nyárfa’; stb.].  ⌂  Az a-s és az anélküli változatok esetleg különböző nyelvekből származhatnak. Néhány korai adat esetleg szerbhorvát vagy szlovák szó is lehet. A nyárfafajta megnevezésének használata egy időre visszaszorult, a 18. sz.-ban bekövetkezett későbbi átvétele azonban a szó szélesebb körű elterjedéséhez vezetett. Ami a korai átvélelt illeti, az átadó nyelv nem határozható meg közelebbről, a későbbi átvétel esetében a szóföldrajzi okok inkább a szlovák mellett szólnak.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 528; TESz.; EWUng.