topán ∆ A: 1454 ? Thopan [szn.] (Kázmér: CsnSz.); 1751 topányod (Thaly: VÉ. 1: 284); 1801 Toppány (NSz.); 1828 topánját (NSz.) J: ’egy fajta lábbeli: cipő, rövid szárú csizma, bakancs | Schuh; Halbstiefel, Schnürstiefel’

topánka ∆ A: 1735 Toppánkáknak (Nyr. 89: 391); 1736 topánka (MNy. 64: 231); 1770 Topánykája (NSz.) J: ’egy fajta lábbeli: cipő, rövid szárú csizma, bakancs | Schuh; Halbstiefel, Schnürstiefel’

A szócsalád alapja valószínűleg a topán, bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. |  ⌂  Talán a →top igéből -ány névszóképzővel, vagy a topa (→top) szóból -n névszóképzővel; vö. foszlány (→foszlik), ill. →gyertyán. A magyarázat nehézsége az alapszó és a végződés nem egészen világos alaktani kapcsolatában, valamint a képzési mód ritkaságában áll. A toppancs (→topog) jelentéstani analógiája azonban emellett az értelmezés mellett szól.

A topánka származékszó. |  ⌂  Valószínűleg a topán szóból keletkezett kicsinyítő képzővel. Ha az alapszó eredeti változata a topány volt, a depalatalizáció elsőként feltehetőleg a származékszóban ment végbe.

A szócsaládhoz még |  ≂  Valószínűleg idetartozik: (R.) topánka ’bor; pálinka ‹az argóban›’  (1775: MNy. 58: 108); a jelentéséhez vö. →csizma.

☞ MNy. 52: 74; NytudÉrt. 71: 76; TESz.; EWUng.→ top