toklyó × A: 1661 toklyó juhot (MonTME. 1: 289); 1763 Tok juh [□] (Nyr. 44: 128); 1792 toklók (NSz.); 1796 tokjóját (MNy. 49: 543); nyj. toklu (ÚMTsz.) J: 1 1661 ’egy-két éves juh | ein- bis zweijähriges Lamm’ (↑); 2 1887 ’ostoba, buta személy (rendszerint gyerek) | dumme, blöde Person 〈haupts. Kind〉’ (Nyr. 16: 524)

Jövevényszó egy török nyelvből. |  ≡  Kāšγ. toqlı̈; oszm. toklu; kirg. toqtu; tuv. toγdu; stb.: ’bárány egyéves korig’. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. Vö. még or.  (N.) тохтуй ’ürü’; újperzsa toqlī ’féléves bárány’; tadzsik tūqlī ’bárány’.  ⌂  A magyarba átkerült alak *toqlu. A palatalizációhoz vö. →kölyü, →tengely stb. A tokjuh változat egy népetimológiás képződmény, feltehetőleg egy korábbi tokju (< toklyu < toklu) alakból. A 2. jelentéshez vö. →barom, →marha stb. – Az adatok és bizonyos hangtani problémák egy meglehetősen késői átvételre utalnak; ebből a szempontból mindenekelőtt a kunra lehet gondolni.

☞ MNy. 3: 363; AOH. 17: 28; TESz.; Ligeti: TörK. 122; EWUng.→ tulok