tok¹ A: 1138/ ? Tocu [szn.] (MNy. 32: 204); 1198 ? thuc [szn.] (MNy. 11: 367); 1329 Took (OklSz.); 1395 k. thok hal (BesztSzj. 292.) J: ’porcos vázú, íváskor a folyókba vándorló tengeri hal | Stör (Acipenser sturio)’

Bizonytalan eredetű, talán ótörök jövevényszó. |  ≡  Vö. türkm. doqı̈ ’viza ‹egy fajta hal›’; tob. tuγu ’kecsege’ [? < török *to- ’jóllakott’].  ⌂  A magyarba átkerült alak *toqı̈ vagy *toqu lehetett. A magyarság ezt a fajta halat a Fekete-tenger vidékén ismerhette meg. A magyar halászati szakszókincs honfoglalás előtti török elemeihez vö. →gyalom, →gyertya, →sőreg, →süllő. Noha a tok¹-hez köthető ótörök adatok a faunisztika szempontjából fontosak, a csekély adatoltság, valamint az etimonok hiányának következtében a származtatás bizonytalan.

☞ KSz. 13: 359; MNy. 33: 135; TESz. tok² a.; Ligeti: TörK. 296; EWUng.

tok² A: 1138/ ? Tocu [szn.] (MNy. 32: 204); 1198 ? thuc [szn.] (MNy. 11: 367); 1380 Tokus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1405 k. tok (SchlSzj. 1403.); nyj. tak (ÚMTsz.); tokú [□]; tuku [□] (MTsz.) J: 1 1405 k. ’burok, tartó | Futteral, Kapsel’ # (↑); 2 1456 k. ’lószerszám | Pferdegeschirr’ (SermDom. 1: 154); 3 1577 ’termés védőburka | Fruchtkapsel’ (KolGl.); 4 1792 ’madár testén levő szaruképződmény, amelyből a toll kifejlődik | Schleiße’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 5 1882 ’ablaknak, ajtónak falba erősített tartója | Fenster-, Türstock’ # (NSz.) Sz: tokos 1211 ? Tucus [szn.] (OklSz.); 1456 k. tokoſokath ‹mn› ’felszerszámozott 〈ló〉 | angeschirrt 〈Pferd〉’ (SermDom. 1: 154); 17. sz. vége ’kuruc kori német katona | deutscher Soldat’ (MNy. 42: 78) | tokmány 1766 hajtokmánnak ’kontytartó tokféleség | Futteral 〈für Haarknoten〉’ (MNy. 60: 229); 1795 k. ’a kaszakő tokja | Behälter für einen Wetzstein’ (NSz.); 1947 ’munkagépnek a munkadarab befogására való tartozéka | Spannfutter an Maschinen’ (NSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A 2–5. jelentés metaforikusan keletkezett a valószínűleg eredeti 1. jelentés alapján. A tokmány származékszó keletkezésmódja szokatlan, mert a -mány képző deverbális névszóképző.  ⚠  A jelentéstani nehézségek miatt a németből, ill. a latinból való származtatása alig valószínű.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. tok; szln. tok; rom. toc: ’tok, tartó, hüvely, tartály stb.’.

☞ TESz. tok¹ a.; Mollay: NMÉr.; Hadrovics: UElSk. 506; EWUng.