titán A: 1526 Ty̋tannak [szn.] (SzékK. 93); 1604 Titanusok (Szenczi Molnár: Dict. Aſtraeus a.); 1792 Titánok (Farkas: GLEl.) J: 1 1526 ? ’〈a görög mitológiában〉 egy a titánok, Uranosz és Gaia gyermekei közül; óriás 〈átvitt értelemben is〉 | einer der Titanen 〈Myth〉; Riese 〈auch abstr.〉’ (↑), 1604 ’ua.’ (↑); 2 1807 ’kemény, acélszürke fémötvözet | Titan 〈chem Element〉’ (Szőkefalvi Nagy: KémEl. 13); 3 1846/ ’magát szellemi óriásnak tekintő személy; radikális újító 〈ironikusan〉 | sich als Geistesgröße gebärender Mensch; radikaler Neuerer 〈ironisierend〉’ (TESz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. Titan, Titanus, Titani [többes szám] ’óriási mitológiai lény’ [< gör. τιτάν, τιτᾶνες [többes szám] ’ua.’].  ≋  Megfelelői: ném. Titan; fr. titan; stb.: ’ua.; egy fajta kémiai elem’.  ⌂  A (R.) titanus változat szóvégi s-éhez vö. →ámbitus stb. Az 1. jelentéshez vö. →gigász. A 2. jelentés a nemzetközi kémiai szaknyelvben keletkezett a fém szilárdsága alapján. A 3. jelentés leginkább az ifjú titán ’(fiatal) magas ember’ szószerkezetben él.

☞ TESz.; EWUng.