tisztel A: 1372 u./ tÿʒtelykuala (JókK. 24); 1416 u./¹ tiztėlėm (BécsiK. 35); 1495 e. tiʒto̗l (GuaryK. 41); 1544/ tuͤʃʒteltete [sz.] (HoffgreffÉn. t4b); 1725 Tésztelem (NSz.) J: ’becsül, megbecsül | (ver)ehren’ # Sz: tisztelendő 1372 u./ tyʒtelendew ’becsülendő, megbecsült | ehrwürdig’ (JókK. 12); 1851 ’katolikus pap | katholischer Geistlicher’ (NSz.) | tiszteletlen 1416 u./¹ tiztelètlèn (BécsiK. 260) | tisztelet 1433–1435 tiſteletes [sz.] (MKsz. 1984: 16) | tiszteletes 1433–1435 ’megbecsülendő, tiszteletre méltó | ehrwürdig’ (LaskS. fol. 92); 1836 ’protestáns lelkész | protestantischer Geistlicher’ (NSz.) | tiszteleg 1834 tisztelgett (Jelenkor 1834. febr. 26.: 130)

Vitatott eredetű. | 1 Származékszó. |  ⌂  A →tiszt ’becsület, tisztesség, tisztelet; méltóság, tisztség’ szóból igeképzővel. 2 Szláv jövevényszó. |  ≡  Vö. óe. szl. čьstiti; szbhv. častiti; szlk. ctiť; or. честить stb.: ’becsül, tisztel’ [< szláv *čьstь ’becsület, tisztesség, tisztelet’; az eredetéhez vö. →tiszt]. ▣  ⌂  A felsorolt magyarázatok nem feltétlenül zárják ki egymást.

☞ Nyr. 58: 4; Kniezsa: SzlJsz. 525; TESz.; EWUng.→ tiszt