tippan¹ × A: 1787 tippanó [sz.] (NSz.); 1861 tiponyó [sz.] (MNyszet. 6: 352) J: ’〈kenyér〉 ragacsossá válik | klebrig, schliffig werden 〈Brot〉’

Szóhasadás eredménye. |  ⌂  A toppan (→topog) szóból elhasonulással és metonimikusan keletkezett; ehhez a folyamathoz vö. →tapasz és tappanós ’ragadós, ragacsos, nyúlós’  (1836: Kassai: Gyökerésző 5: 119).  ∼  Ugyanebből a tőből: tippad ’ragacsossá, nyúlóssá válik ‹kenyér, tészta›’  (1831/: NSz.); ’tapad ‹föld, talaj›’  (1863: Kriza [szerk.] Vadr. 501). A tájszó keletkezéséhez a (R.) toppad ’gyengül, erőtlenné, esetlenné, nehézkessé válik’  (1763: NSz.) is hozzájárulhatott, amelyet valószínűleg a →top igéből képeztek.

☞ NyK. 49: 297; TESz.; EWUng.→ topog

tippan² A: 1677 tipannal (OklSz.); 1717 Tippanra (MNy. 65: 340); 1816 Tippont (NSz.); 1835 Pippan-fű (Kassai: Gyökerésző 4: 126); 1863 tipannyal [ny-v] (NSz.) J: ’egy fajta pázsitfű | Straußgras (Agrostis)’

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A szó eleji p-t tartalmazó változat a →pippan hatását mutatja.  ⊚  Nyelvjárási szóként és botanikai szakszóként él.

☞ TESz.; EWUng.→ pippan