tilinkó × A: 1588 ? Tillinka [szn.] (Kázmér: CsnSz.); 1784 tilinka (Baróti Szabó: KisdedSz. 87); 1791 tillinkóddal (NSz.); 1795 k. tilinkó (NSz.); nyj. dilinka (ÚMTsz.); tirinkó, titilinka (MTsz.) J: ’egyszerű furulya, pásztorsíp | Blockflöte, Hirtenflöte’ Sz: tilinkózik 1792 tilinkázni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.)
Román jövevényszó. | ≡ Rom. tilincă, titilincă, [végartikulussal] tilinca, titilinca ’cölöpflóta, pásztorsíp’ [onomatopoetikus; vö. sp. tilín ’harangütés’]. ⌂ A szóföldrajzon túl e származtatás mellett szól az is, hogy a szó a pásztorkodó kultúra szava; vö. →furulya. Az eredeti változat szóvégi a-jához vö. →áfonya. A tilinkó a -kó kicsinyítő képző hatását tükrözi.
☞ TESz.; EWUng.