tikkad A: 1550 el tikkadtak (MNy. 2: 170) J: 1 [főleg el~, ki~] 1550 ’〈ember, állat〉 szomjúságtól, fáradtságtól stb. ellankad, elfárad | ermatten, erschlaffen’ (↑); 2 1713 ’csillapul, alábbhagy | nachlassen’ (Kis-Viczay: Sel. 193); 3 1784 ’fullad | austrocknen, verdorren 〈Pflanze〉’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 22); 4 1784 ’fullad | ersticken’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 86)
tikkaszt A: 1617 el-tikkasztyák [t-j] (NySz.) J: [főleg el~] ’elfáraszt | ermatten 〈trans.〉’
Onomatopoetikus eredetű szavak. | ⌂ A szótő a →tikog szócsaládjának tövével azonos. A végződés kezdő-gyakorító képző (visszaható funkcióval is), műveltető képző. A tikkad 1., 3. jelentése metafora az eredeti 4. jelentés alapján. A 2. jelentéshez vö. →lankad.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ tikog