tied A: 1372 u./ tÿed (JókK. 47); 1420 k. Thiet (ÓMOlv. 282); 1527 tyeed (ÉrdyK. 58); 1582 Tiyed (NySz.); 1621 Tijéd (Szenczi Molnár: Dict.); 1754 téd (NSz.); 1755 téeidet (NSz.); 1763 tëed (NSz.); 1816 Teéd (Gyarmathi: Voc. 101); nyj. tëëd, tehéd, tihid (ÚMTsz.) J: ’a birtokodban levő | deiner; dein 〈als Präd.〉’ #

tietek A: 1474 tieteknek (BirkK. 1); 1604 Tiétek (Szenczi Molnár: Dict.); 1816 tiétëk (NSz.); nyj. tëëtëk, tëjetek, tétëk (ÚMTsz.) J: ’a birtokotokban levő | euer 〈auch als Präd.〉’ #

Megszilárdult ragos alakulatok. |  ⌂  Az alapszó a →te eredeti ti változata. A szó belseji é mindkét szóban birtokjel. A tied végződése E/2. személyű -d birtokos személyjel; a tietek végződése T/2. személyű -tek birtokos személyjel. A szó belseji h, j hiátustöltők.  ∼  Idetartozik: tiedé ’tiéd, hozzád tartozik’  (1604: Szenczi Molnár: Dict. Tis a.); ez a tied-ből keletkezett birtokjellel.

NyK. 51: 74; TESz. tietek a. is; EWUng. te