tessék A: 1790/ Tessék (NSz.) J: ‹hsz› 1 1790/ ’〈ajánló-, ill. kínálószó〉 | 〈als Anbietungsformel〉’ # (↑); 2 [gyakran csak ~] 1793 ’〈biztatás, megengedés, beleegyezés kifejezésére〉 | 〈als Aneiferung, Erlaubnis, Beistimmung〉’ # (NSz.); 3 1855 ’〈megszólításra, érdeklődésre, telefonhívásra stb. adott válaszként〉 | 〈als Erwiderung auf eine Anrede, eine Anfrage usw.〉’ # (NSz.); 4 1856/ ’〈rosszul hallott, meg nem értett beszéd megismétlését kérő kérdésként〉; 〈felháborodást kifejező kérdésként〉 | 〈als fragende Bitte zur Wiederholung nicht verstandener Worte | als empörte Frage〉’ # (NSz.); 5 [gyakran na ~!, no ~!, és ~!] 1865/ ’〈bosszúság, felháborodás kifejezésére〉; 〈meglepetés kifejezésére〉 | 〈zum Ausdruck des Ärgers〉; 〈zum Ausdruck der Überraschung〉’ (NSz.) | ‹fn› 1888 ’zöld szín a ferbliben | das Grün im Färbelspiel’ (NSz.) Sz: tessékel 1821 tessékelni [sz.] (NSz.)

Személyragozott ige szófajváltása. |  ⌂  A (R.) →tetik ’kedve van’ ige felszólító mód, E/3. személyű, tessék alakjából. A szófajváltás a tessék ... hallgatni  (1716: NSz.); tessék venni, tessék mondani stb. típusú udvarias szószerkezetekben mehetett végbe a különben szükséges főnévi igenév elhagyásával.  ∼  Más, ugyanilyen módon keletkezett alakok: tessen ’legyen szíves (menni, mondani stb.), legyen (olyan) kedves!’  (1793: NSz.); tessenek ’ua.’  (1881: AkNyÉrt. 9/12: 19). – Idetartozik még: a tessék-lássék ’csak úgy, formálisan’  (1848–1889: NSz.); a tessék + lássék ’látszania kell’ szavakból jött létre (a →lát E/3. személyű, felszólító módú, szenvedő alakjából).

☞ Kertész: Száll. 139; TESz.; EWUng.→ tetik