teher [4] A: 1348 Therhes [sz.] [szn.] (NytudÉrt. 68: 144); 1416 u./¹ tèrehnèc, tèrhe (BécsiK. 258, 259); 1527 teroͤh (ÉrdyK. 597); 1533 tere [□] (Murm. 2570.); 1566 terhoͤ (NySz.); 1595 Teréh, Terh (Ver. 62., 70.); 1604 Terhésház [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1619 terhuͤvet (NySz.); 1731 teherszekerektől (OklSz.); 1785 tehre [□] (NSz.); 1794 terǘvel (NSz.); 1797 terbül (MNy. 49: 542); 18. sz. teribe (MNy. 37: 131); 1816 Tehër (NSz.); nyj. derübe, tërë, terhi (MTsz.) J: 1 1348 ? ’súlyos tömeg, amely vmire, vkire nehezedik, amelyet tartani, mozgatni stb. kell | Last, Bürde’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2 1416 u./² ? ’másállapot, terhesség | Schwangerschaft’ (MünchK. 30ra), 1550 k./ ’ua.’ (NySz.); 3 1481 ’kötelezettség, tartozás, adósság | Pflicht, Schuld’ # (OklSz.); 4 1551 ’szolgaság | Knechtschaft’ (NySz.); 5 1607 ’vödör, korsó | Eimer, Krug’ (TörtTár 1867: 146) Sz: terhes 1348 [szn.] (↑); 1416 u./² m̄gtèꝛho̗̗ſo̗̗lenᶜ ’állapotos, várandós | schwanger’ (BécsiK. 43); 1490 k. ’teher, rakomány | Ladung’ (NagyvGl. 115.); 1595 ’nehéz, súlyos | schwer’ (Ver. 70.) | terhesül 1416 u./¹ ’megrakottá, megterheltté válik | beladen werden’ (↑) | terhel 1416 u./¹ megtèrheltètetnèc [sz.] ’(lelkileg) megviselt, zaklatott | (geistig) belastet sein’ (BécsiK. 213); 1538 terheles [sz.] ’megrak | beladen’ (Pesti: Nomenclatura b1); 1560 k. ’zaklat, háborgat | belästigen’ (GyöngySzt. 705.) | terhesség 1527 terheſſeegheeboͤl ’várandósság | Schwangerschaft’ (ÉrdyK. 384)

Vitatott eredetű. | 1 Valószínűleg német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) trehte, (kor. úfn.) trecht: ’szállítás, rakomány; terhesség’ [< ném. tragen ’visz, hord’].  ⌂  Az eredeti hangalak tereh lehetett, amel a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával és a tárgyeset ragjaként értelmezett szóvégi t elhagyásával keletkezett. A teher alak hangátvetés eredménye. 2 Szófajváltás eredménye. |  ⌂  Főnevesült folyamatos melléknévi igenév az -ő képző eredeti -h alakjával a →tér¹ szóból. A magyarázat jelentős nehézségei, hogy ez a toldalék korábban vokalizálódott, amelytől a későbbi változatok szóvégi h-ja megmagyarázatlan maradt, ill. hogy a ’kiterített ‹dolog›’ > ’nehéz dolog, rakomány’ jelentésváltozásra nem található analógia. ▣  ⌂  Németből való származtatása sokkal valószínűbbnek tűnik. A 2–5. jelentés metafora az 1. jelentés alapján.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (N.) tȑh; szlk. t’archa; stb.: ’teher, rakomány’.

☞ StSl. 12: 267; TESz.; NéprNytud. 29–30: 195; EWUng.→ holt-, tér², trágár