terem¹ [1] A: 1135/ ? Termes [szn.] (MNL (OL) Dl. 5775); 12. sz. vége/ terumteve [sz.] (HB.); 1372 u./ teremtettert [sz.]; terremtene [sz.] (JókK. 10, 20); 1405 k. termefa [sz.] (SchlSzj. 1568.); 1416 u./¹ tèrem (BécsiK. 214); 1416 u./³ to̗remtettek [sz.] (AporK. 163); 1495 e. tero̗mt [sz.] (GuaryK. 126); 1535 terentoͤie [sz.] (Ozorai: Vit. Ee8b); 1588 toͤroͤm (NySz.); 1794 termik [□] (NSz.); nyj. tërem (ÚMTsz.); terëntette [sz.] (SoprSzj. 28: 189) J: 1 1135/ ’létrejön, lesz, nő | zustande kommen; gedeihen’ # (↑); 2 1405 k. ’létrehoz, termést hoz | Frucht tragen’ # (↑); 3 1519 ’hirtelen megjelenik | plötzlich erscheinen’ # (JordK. 746) Sz: teremt 12. sz. vége/ (↑) | teremtő 12. sz. vége/ ‹foly mn-i igenév v. hat-i igenév› (HB.); 1372 u./ teremtew ’Isten | Gott’ (JókK. 140) | teremtet 1372 u./ teremtettert ’teremtmény | Geschöpf’ (↑) | termés 1135/ ? [szn.] (↑); 1416 u./¹ tèrmeſinèc (BécsiK. 226) | teremtés 1416 u./³ teremtesebewl (AporK. 95) | termetlen 1456 k. termetlen ’(meg) nem teremtett | ungeschaffen’ (SermDom. 2: 447) | teremtetlen 1493 k. theremtethlen ’ua.’ (FestK. 174) | teremtmény 1493 k. teremtmeenẏewd (FestK. 180) | termék 1611 Termékarany ’természetes | natürlich’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1808 ’munkával létrehozott javak, áruk | Produkt’ (Sándor I.: Toldalék) | termékeny 1611 Terméken (Szenczi Molnár: Dict.) | terméketlen 1645 terméketlennek (NySz.) | termény 1649 terményje (Szily: NyÚSz.) | termeszt 1724 termeszti (Nyr. 38: 397) | termékenyít 1766 termékenyitsd (NSz.) | termékenyül 1828 termékenyülnek (HasznMul. 1828/45: 360) | termel 1836 Termelék [sz.] (Fogarasi: MNZsebsz.) | termelékeny 1854 termelékenysége [sz.] (GazdL. 1854. okt. 5.: 499); 1953 termelékenyebbé (NSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A magyar szókincs igen régi eleme lehet, emellett szól a számos korai származékszó is. A szóvégi m egy képző lehet, ez azonban nem bizonyítható.

☞ TESz.; EWUng.→ ős-, teremburáját, teringette, természet, termet

terem² [4] A: 1135/ ? Termes [szn.] (MNL (OL) Dl. 5775); 1225 ? Terem [hn.] (OklSz.); 1256 Therimthetwk [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 7: 430); 1264/ Teremy [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 562); 1395 k. terem, therm (BesztSzj. 501., 512.); 1513 termebe (NagyszK. 389); 1833 terėm (Fogarasi: Műsz. Sala a.); nyj. teröm (NytudÉrt. 67: 156) J: 1 1225 ? ’csarnok, nagy helyiség | Halle, Saal’ # (↑), 1256 ’ua.’ (↑); 2 1416 u./³ ’anyaméh 〈csak Szűz Máriára vonatkozóan〉 | Mutterleib 〈nur auf die Heilige Jungfrau bezogen〉’ (AporK. 171) Sz: termes 1135/ ? [szn.] (↑); 1411 Theremes [szn.] (OklSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Blg. трем ’csarnok, hall, terem; tornác, lugas’; szlk. triem ’veranda; terem, csarnok; erkély; lépcsőház’, terem ’(fogadó)terem’; or. терем ’csarnok, hall, terem; toronyszoba’, (R.) ’kupola; magas ház, kastély; fedett veranda’; stb. [? < gör. τέρεμνον ’ház, lakás’].  ⇒⌂  Átadó nyelvként főleg a bolgár jön szóba; vö. →palota.  ⌂  A csupán az egyes kódexek tipikus nyelvhasználatában kialakult 2. jelentés metaforikusan keletkezhetett; különös módon a kun termä szónak – amelynek a török és mongol nyelvekben sok megfelelője van, és valószínűleg ugyanarra az etimonra megy vissza mint a magyar szó – ugyanaz a jelentése, mivel azonban a kifejezés a keresztény egyházzal kapcsolatos, a kunból való átvétel kevésbé valószínű. – A terem a 16. sz.-tól elavult, majd csak a nyelvújítás korában éledt újjá.

☞ NyK. 39: 36; Kniezsa: SzlJsz. 771; MNy. 63: 437; TESz.; Ligeti: TörK. 275; EWUng.→ taberna