téreget A: 1550 k./ terengetik vala (NySz.); 1552 téregetik (NySz.); 1553/ teroͤngetė (Tinódi: Cronica 1: Z4); 1566 tęregoͤtte vólna (NySz.); 1577 térengetik (NySz.); 1582 teregessuͤk (NySz.); 1596 teringetni [sz.] (NySz.); 1874 tėrėget (CzF.) J: 1 1550 k./ ’terel, hajt | treiben’ (); 2 1552 ’forgat, megfordít | (herum)drehen’ (); 3 1626–1627 ’vmely hitre, elvre térít, megtérít | bekehren (wollen)’ (NySz.)

terel A: 1750 terelni [sz.] (Wagner: Phras. Finio a.); 1784 Térelni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 103); nyj. teréllëk (MTsz.) J: 1 1750 ’vkinek v. vminek a haladását más irányba fordítja | in eine andere Richtung lenken, treiben; leiten’ # (); 2 1750 ’〈figyelmet, beszédet〉 másfelé fordít | darauf lenken 〈Interesse〉, darauf bringen 〈Gespräch〉’ # (Wagner: Phras. Deduco a.) Sz: terelget 1829 terelgeti (Pák: Vadászattudomány 2: 127); 1830 térelgeti (NSz.)

Származékszók. |  ⌂  A →tér¹ ’elfordul, megfordul; vkihez fordul’ igéből keletkezett gyakorító-műveltető, ill. műveltető képzővel. A térenget változat szó belseji n hangja szervetlen betoldás; vö. →bolyong. Az első szó belseji e mindkét szónál a terít, terjed stb. hatását mutatja.  ∼  Idetartoznak: (R.) téreng ’menekül, szökik, elfut’  (1624: NySz.); (N.) térint ’irányít, terel, hajt’  (Nyr. 3: 474); stb.

TESz. terel a.; EWUng. tér¹