tenor A: 1518 k. Tenorral (SándK. 19); 1802 Ténornak (NSz.); 1885 tenór (NSz.) J: 1 [jelzői értékben] 1518 k. ’(leg)magas(abb) férfi énekhang; ilyen hangon énekelt szólam, tenorszólam | Tenorstimme; Tenorpart’ (↑); 2 1763 ? ’hangnem, stílus | Tonart, Stil’ (MNy. 59: 237), 1804 ’ua.’ (NSz.); 3 1763 ? ’tartalom, fő (jellem)vonás | Inhalt, Grundzug’ (MNy. 59: 237), 1854/ ’ua.’ (NSz.); 4 1841/ ’a (leg)magas(abb) férfi énekhangú énekes | Tenor 〈Sänger〉’ (NSz.)

tenorista A: 1792 Tenorista (MHírm. 1792. jan. 10.: 44) J: ’tenor(hangú) énekes | Tenorist’

A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a tenor latin jövevényszó. |  ≡  Lat. tenor ’tartós folyamat, lényeges tartalom stb.; szótaghangsúly; hangmagasság’, (k.) ’tenorhang’, (h.) ’tenorszólam’ [< lat. tenere ’tart, fog, tartalmaz, magában foglal stb.’; a megnevezés alapja, hogy (a többszólamúságban) a tenorhang a fődallamot viszi, miközben a többi hang ehhez igazodik].  ≋  Megfelelői: ném. Tenor; ol. tenore; cseh tenor; stb.: ’tenor’, az olaszban ’tenorénekes, tenorista’ is.  ⌂  A magyarban a 2. jelentéshez vö. →tónus. A 4. jelentés az olasz hatására keletkezhetett.

A tenorista valószínűleg a német jövevényszó. |  ≡  Ném. Tenorist ’énekes, aki a tenort énekli’; a végződés a lat.  (ú.), (h.) tenorista ’tenorénekes, tenorista’ szótól is függhetett.  ≋  Megfelelői: szbhv. tenorista; cseh tenorista; stb.: ’ua.’.

☞ TESz.; NytudÉrt. 89: 55; EWUng.→ impertinens, kontinens, tendencia, tenisz