tenger A: 1152 Tengurdi [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 206818); 13. sz. eleje/ [te]nguruknec (KTSz.); 1256 Tengerd [sz.] [hn.] (OklSz.); 1416 u./¹ tèngėꝛt (BécsiK. 18); 1495 e. tengo̗r (GuaryK. 6); 1528 tengÿer (SzékK. 349); 1533 tengwͦr (Komjáti: SzPál. I3a); 1548 toͤngoͤrnec (SzZsolt. 30a); nyj. tengely, téngeri (MTsz.) J: 1 1152 ? ’nagy kiterjedésű, sós állóvíz | Meer, See’ # (↑), 13. sz. eleje/ ’ua.’ (↑); 2 [jelzői értékben] 1573 ’rengeteg, tömérdek | ungeheuer, unzählig’ (NySz.); 3 1636 ’nagy mennyiség | Unmenge’ (NySz.) Sz: tengeri 1416 u./³ tengeri ’tengerhez tartozó, erre vonatkozó | Meer(es)-’ (AporK. 87) | tengernyi 1750 tengernyi (Wagner: Phras. Vexo a.) | tengerész 1829 tengerész (MNy. 4: 256)

Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Vö. Kāšγ. tängiz; CC. tängiz; tat. diŋgez; stb.: ’tenger’. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatóak.  ⌂  A szóvégi köztörök z – csuv. r megfeleléshez vö. →iker, →sár¹ stb. A magyarba átkerült alak *täŋir. A szó eredetileg a Fekete-tengert jelölte; ebben a térségben élt a magyarság a honfoglalás előtt hosszú ideig. A 2., 3. jelentés metafora.

☞ MNy. 3: 361, 58: 151; TESz.; Ligeti: TörK. 305; EWUng.→ tengeri, tengerszem