tendál A: 1815 tendálnának (Frontius–Érfalvi Halmágyi: HáromKönyv. 1: 174); 1865 tendálni [sz.] (Babos: KözhSzt.) J: ’irányul | tendieren’
tendencia A: 1817 tendentiája (TudGyűjt. 1/6: 66); 1830 tendentiáját (NSz.); 1877 tendencziájának (NSz.) J: ’irányzat(osság), célzat(osság) | Tendenz’
tendenciózus A: 1855 tendentiosus (PNapló 1855. márc. 17.: [3]); 1864 tendentiosus (NSz.); 1872/ tendentiósus (NSz.); 1880 tendentiozus (NSz.); 1910 tendenciózus (Kelemen B.: IdSz.) J: ’irányzatos, célzatos | tendenziös’
A szócsalád tendencia, tendál tagjai latin jövevényszók. | ≡ Lat. (k.), (h.) tendentia ’irány, tendencia’ | lat. tendere ’feszít, kihúz, kiterít, széttár, bővül, kiszélesedik; igyekszik, megerőlteti magát, törekszik vmire’, (h.) vmire irányul, tendál [indoeurópai eredetű; vö. óind tanṓti ’kinyújt, megnyújt, feszít; nyúlik, megnyúlik, kiterjed; tart’; gör. τείνω, τιταίνω ’megfeszít, kinyújt’; stb.]. ≋ Megfelelői: ném. Tendenz, tendieren; ol. tendenza, tendere; stb.: ’irány, tendencia’, ’hajlik, hajlamos’. A tendál szó ál szóvége a magyarban keletkezett, az →ágál stb. analógiájára.
A tendenciózus nemzetközi szó. | ≡ Vö. ném. tendenziös; fr. tendancieux; ol. tendenzioso; stb.: ’szándékos, irányzatos, célzatos’. ⇒⌂ A magyarba több nyelvből került, latinosított szóvéggel.
A szócsaládhoz még | ∼ A (R.) tendenc ’irány, tendencia’ (1809/: NSz.) a németből (↑) származik.