templom A: 1410 k. tȇplȗ (MNy. 53: 347); 1416 u./¹ tèmplom (BécsiK. 305); 1416 u./² templomnac (MünchK. 10ra); 1515 k. Templwmhoz (AporK. 214); 1566 timpolomokba (Heltai: Fab. 52); 1863 Tamplom, támpolony, taplom, teplom (Kriza [szerk.] Vadr. 519); nyj. támlom, támplom, tamplony, táplony, tëmplom (MTsz.); templon, teplam (ÚMTsz.) J: ’istentisztelet céljára való nagy épület | Kirche; Tempel’ #
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. templum ’(a madárjós által) kijelölt megfigyelőkör; (vmely istenségnek) felszentelt hely; templom’ [bizonytalan eredetű, esetleg a lat. tempus ’(idő)szakasz, részlet’ alapján; a korábbi jelentés ’körülfogott helyiség’ lehetett]. ≋ Megfelelői: ném. Tempel; fr. temple; stb.: ’nem keresztény, ill. nem katolikus templom’. ⌂ A magyarban a legtöbb változat a szó belseji mássalhangzótorlódás feloldásával és hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. (Kaj) templom; szln. templom: ’templom’.
☞ TESz.; EWUng.→ katedrális, tempó