tehén A: 1296 Thehuenustelke [sz.] [hn.] (OklSz.); 1344 Tehenusteluk [sz.] [hn.] (OklSz.); 1405 k. tehen paſto[r] (SchlSzj. 1450.); 1416 u./¹ tèhèn (BécsiK. 139); 1594 teheń (OklSz.); 1745 Tengeri-Tehény-kő (NSz.); nyj. tehinnek, tejen, töhenkëdik (MTsz.); tehíny (Nyatl.) J: 1 1296 ? ’szarvasmarha | Rindvieh’ (), 1405 k. ’ua.’ (); 2 1507 ? ’a szarvasmarhának, ritkábban más páros ujjú kérődző állatnak a nősténye | Kuh; Weibchen eines Wiederkäuers’ # (NyIrK. 6: 187), 1551 ’ua.’ (RMNy. 2/2: 83); 3 [jelzői értékben] 1772 ’nőstény 〈szarvasmarha, bivaly stb.〉 | Weibchen des Rinds, Büffels’ (HOklSzj. 143); 4 1913 ’elhízott, nehézkesen mozgó nő | dickes Weib’ (NSz.) Sz: tehenes 1296 [hn.] () | tehénkedik 1668 keresztuͤl tehenkedik (NySz.) | tehenész 1794 tehenész ’fejős juhász | Melker’ (MNy. 2: 396)

Vitatott eredetű. | 1 Jövevényszó egy iráni nyelvből. |  ≡  Vö. av. daēnav- ’nőstény állat’; kperzsa dēnodag ’nőstény; tej’ [indoeurópai eredetű; vö. óind dhénā ’egy állat nősténye, tejelő tehén’, dhenúḥ ’tejelő tehén’; k.-ind. dheṇu- ’éppen borjadzó tehén’; stb. vö. →tej].  ⌂  A szó eleji iráni d > m. t hangváltozás alapján az ősmagyar egy egészen korai periódusából való átvétel lehet; a hangtanához vö. →tej, →tíz. Emellett a származtatás mellett szól a →tej iráni eredete is. Így a 2. jelentés lehetett az eredeti. Ennek ellenére a származtatásnak hangtani és jelentéstani nehézségei vannak. 2 Alapnyelvi örökség, uráli kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. finn teva ’hím jávorszarvas’, tevana, tevane ’nőstény jávorszarvas’; jur.  ’(szelíd) rénszarvas’; kam. tägö ’rénszarvas’; stb. [uráli *teβä ’jávorszarvas v. rénszarvas’]  ≋  Megfelelői: török tebe ’teve’; nanáj teme ’tehén’; stb. A magyarázat feltételezi, hogy a magyar szóvégi n egy képző; az alaktanához vö. →gyertyán, →vadon stb.  ⌂  Az 1. jelentés lehetett az eredeti. – A szó belseji h mindkét magyarázat alapján másodlagos hiátustöltő lehet.

Munkácsi: ÁKE.; TESz.; ÉFOu. 13: 240; UEW. 522; EWUng. tej, teve, tinóUN UEW. № 1051