tatár A: 1181/ ? Tatar [szn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 43); 1322 Tatar [hn.] (OklSz.); 1330/ Tataar [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 146); 1505 Thatharros (OklSz.); 1604 Tartaroc (Szenczi Molnár: Dict. Tatari a.); nyj. tëtár (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1 1181/ ? ’tatár ember | Tatar’ # (), 1322 ’ua.’ (); 2 1756 ’〈szitokszóként〉 | 〈Schimpfw.〉’ (OklSz.) | ‹mn› 1 1181/ ? ’tatár 〈ember〉 | tatarisch’ # (), 1330/ ’ua.’ (); 2 1713 ’istentelen | gottlos’ (NySz.)

Vándorszó. |  ≡  Mong. tatar; csag. tatar ; tat.  (Kaz.) tatar ; or. татарин, (óor.) tatary [többes szám]; le. Tatar; rom. tatar; ném. Tatar; stb.: ’tatár ember’. Ezek az ojrát tat̥r ’idegen(es) kiejtésű’, tat̥r kǖn ’aki nem jól tudja a nyelvet; dadogó’ szóra mennek vissza. A török nyelvekből terjedt el; a 8. sz. eleji rovásfeliratokban fordul elő az ótörök otwuz tatar ’harminc tatár’, toqwz tatar ’kilenc tatár’ törzsszövetségi megnevezés.  ≋  Néhány nyugat-európai nyelvben szó belseji r-rel is él a szó; vö. ang. Tartar; fr. Tartare; stb.: ’tatár ‹ember›’; vö. még lat.  (h.) Tartari [többes szám] ’ua.’; ezek a lat. Tartarus ’alvilág’ népetimológiás hatására keletkezhettek.  ⇒⌂  A magyarba valószínűleg a honfoglalás után került át egy ótörök nyelvből, történeti okok miatt leginkább a kunból.  ⌂  A szó belseji r-es változat valószínűleg a hazai latinból származik. A melléknévi, valamint a főnévi 2. jelentés esetleg a krími tatárokhoz kapcsolódik, akik a török hódoltság alatt Magyarországot többször is feldúlták.  ⚠  Honfoglalás előtti ótörök származtatása nem valószínű.

TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.; MNy. 116: 210 -fajta, tartár, tatárka