tar² ∆ A: 1600 k. tarpecsenyét (Radvánszky: Szak. 14) J: ’vágómarha nyaki húsa, tarja | Nackenstück des Schlachtviehs’
tarja A: 1834 tarja (NSz.); 1874 torja (CzF.) J: 1 1834 ’vágómarha nyaki húsa, tarja | Nackenstück des Schlachtviehs’ # (↑); 2 1885 ’a marha gerince húsostul, hátszín | Lendenbraten’ (Nyr. 14: 279)
A szócsalád alapja, a tar² valószínűleg örökség a finnugor korból. | ≡ Finn turja ’a nyak hátsó része, tarkó’; észt turi ’nyak, tarkó, általában haj(tincs) v. szőr(zet) a fej hátsó részén’ [feltehetőleg fgr. *turɜ ’nyak, tarkó, a fej hátsó része’]. ⌂ A magyarázat gyengéje, hogy a szó főleg a távoli nyelvrokonságban mutatható ki.
A tarja ragszilárdulás. | ⌂ A szó a tar + -ja E/3. személyű, birtokos személyjel megszilárdult ragos alakulata; vö. orja (→or) stb.
☞ Bárczi: SzófSz. tarja a.; TESz. tarja a.; MSzFE. tarja a.; EWUng.→ tarkó, torokUN UEW. № 1081