tamariszkusz A: 1577 k. Tamariſcus (OrvK. 219); 1604 Tamaric (Szenczi Molnár: Dict. Myríca a.); 1708 Tamariskos-fa (Pápai Páriz: Dict. Tămărīce a.); 1783 Tamariska (NSz.); 1800 tamarís (NSz.); 1853 tamarisk (NSz.); 1875 tamariszkuszok (NSz.); 1879 Tamarix (NSz.); nyj. Mariska, tamaricska, tamaricsku (ÚMTsz.) J: ’egy fajta (dísz)cserje | Tamariske (Tamarix tetrandra)’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. tamamarix, tamariscus, tamarice, tamarica, (h.) tamarisca: ’tamariska, tamariszkusz’ [tisztázatlan eredetű]. ≋ Megfelelői: ném. Tamariske; fr. tamaris, tamarix, tamarisc; stb.: ’ua.’. ⌂ A szó belseji, ill. szóvégi s-hez vö. →árestál, →ámbitus stb.; a szó belseji, ill. szóvégi sz-es alakhoz vö. →amnesztia, →cirkusz stb. A tamarisk változathoz vö. basilisk (→baziliszkusz). Több változat jelentésének keletkezésében a népetimológia is szerepet játszhatott.
☞ TESz. tamariska a.; EWUng.