tamás A: 1616 Thamas (MNy. 79: 249) J: ’hitetlenkedő, kételkedő személy | Zweifler’ Sz: tamáskodik 1788 Tamáskodom (NSz.)
Köznévvé vált tulajdonnév. | ⌂ A magyar Tamás [szn.]-ből ’‹Tamás apostol neve, aki Krisztus feltámadásában kételkedett›’ (1416 u./²: MünchK. 107rb) [< lat. (e.) Thomas [szn.]]. Forrása: arámi tᵉōmā ’ikertestvér’. ⌂ Hasonló köznévhez vö. →júdás, →kaján stb. A ’szkeptikus, kétkedő’ jelentés keletkezéséhez vö. Szent Tamás szolgája vagyok, amikor látom, akkor hiszem (1557: MNy. 6: 353).
☞ TESz.; EWUng.