tajték A: 1395 k. thay̋tek (BesztSzj. 284.); 1541 taytikat (Sylvester: ÚT. 2: 135); 1807 Talyték (Márton J.: MNSz.–NMSz.); nyj. tojták (MTsz.) J: 1 1395 k. ’hab | Schaum’ (↑); 2 1416 u./² ’habzó nyál | Geifer’ (MünchK. 66rb); 3 [tengeri ~] 1512 k. ’szivacs | Schwamm’ (WeszprK. 109); 4 1577 ’tajtékkő | Meerschaum’ (KolGl.); 5 [salétrom~] 1585 ’sziksó | Soda’ (Cal. 80); 6 [arany~, ezüst~] 1585 ’vékony (fém)lap | Gold-, Silberschaum’ (Cal. 49 [ɔ: 94]) Sz: tajtékzik 1416 u./² taitekoʒuā [sz.] (MünchK. 45ra)

Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég -ék névszóképzőnek tűnik; vö. →hajlék, →nyomorék stb. A 2., 3., 5. jelentés metafora az 1. jelentés alapján. A 4. jelentés a tajtékkő  (1533: Murm. 1567.) összetétel alapján keletkezett. A 6. jelentéshez vö. ném. Gold- vagy Silberschaum ’nagyon vékony, hamis aranyfüst, ill. ezüstfüst réz-cink ötvözetből’. – A (N.) tajt ’hab, tajték, habanyag’  (1816: Szily: NyÚSz.), ’tajték, hab, nyál’  (1842: NSz.), ’tajtékpipa’  (1856/: NSz.) a nyelvújítás korában keletkezett elvonással a tajték-ból.

☞ TESz.; EWUng.