tafota ∆ A: 1391 Taphata (OklSz.); 1457–1458 taffota (Tóth I.: MDivatsz. 40); 1469 Thaphotha (OklSz.); 1471 Thafath (OklSz.); 1495 tafatha (Neumann: Registrum 3135.); 1539 tafota (Radvánszky: Csal. 2: 6); 1796 Tafótája (NSz.) J: ’egy fajta könnyű selyemszövet | Taft’

taft A: 1857 Tafft (NSz.); 1904 taft (Radó: IdSz.) J: ’egy fajta könnyű selyemszövet | Taft’

A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a tafota olasz jövevényszó. |  ≡  Ol. taffettà, [birtokos eset] taffettà, (rom.) tafeta, (giul.), (bre.) taftà: ’taft’. Forrása: újperzsa tāftä ’egy fajta szövet’, tkp. ’szőtt’.  ≋  Megfelelői: lat.  (k.) taffata, taffet(t)a; fr.  (ófr.) taffetas; stb.: ’egy fajta szövet’. Európában az újlatin nyelvekből terjedt el.  ⌂  A tafat változathoz vö. →beszéd, →lapát stb.

A taft német jövevényszó. |  ≡  Vö. ném. Taffet, Taft ’egy fajta fényes anyag’ [< ol. taffettà  (↑), esetleg fr. taffetas  (↑)].

A szócsaládhoz még |  ≋  Megfelelői: ang. taffety; holl. taf; svéd taft; stb.: ’ua.’.

☞ TESz.; EWUng.→ dikta