tűz² A: 1372 u./ tÿʒes [sz.] (OklSz.); 1372 u./ tewʒ (OklSz.); 1395 k. tuʒ (BesztSzj. 1282.); nyj. tyűz (MTsz.) J: 1 1372 u./ ’meggyújtott anyag gyors égési folyamata; égéskor keletkező láng, szikra, parázs | Feuer; Flamme, Glut’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’tűzvész | Feuerbrunst’ (BécsiK. 114); 3 1500 k. ’égő, lázt okozó testi fájdalom; gyulladás | brennender Schmerz; hohes Fieber, Entzündung’ (MNy. 11: 134); 4 1513 ’heves indulat, lelkesedés; gyors működés | Heftigkeit, Begeisterung; Schnelligkeit’ (NagyszK. 44); 5 1527 ’vminek fénye, ragyogása | Glanz’ (ÉrdyK. 556); 6 1742/ ? ’lőfegyver működtetése; heves katonai harcok helye, ideje | Abfeuern von Feuerwaffen 〈auch als Befehl〉; Beschuss aus Feuerwaffen’ (NSz.), 1786 ’ua.’ (NSz.); 7 1811/ ’erő, alkoholtartalom 〈szeszes italban〉 | hoher Alkoholgehalt’ (NSz.) Sz: tüzes 1372 u./ tÿʒes ’izzó, forró | brennend’ (JókK. 1); 1519 ’szenvedélyes; lelkesítő | leidenschaftlich; anregend’ (CornK. 67r) | tüzesül 1372 u./ tewʒeſewlt [sz.] ’szenvedélyessé válik | leidenschaftlich werden’ (JókK. 131) | tüzel 1611 Tuͤzelleni [sz.] ’hőt gerjeszt, fűt | heizen’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1772 ’lő | schießen’ (NSz.); 1792 ’ösztönöz; felbujt | antreiben; aufhetzen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1962 ’a párzás jeleit mutatja 〈szuka〉 | läufig sein 〈Hündin〉’ (ÉrtSz.) | tüzelő 1638 tüzelö ‹mn› (OklSz.); 1770–1780 ? ’tűzhely, kandalló | Herd, Kamin’ (NSz.); 1782/ ’ua.’ (NSz.); 1786 ’tüzelőanyag | Brennstoff’ (NSz.) | tüzér 1840 tüzérek ? ’lövegek, sorozatvetők stb. tüzével harcoló katona | Artillerist’ (Jelenkor 1840. febr. 29.: 72); 1841 ’ua.’ (Szily: NyÚSz.)

Örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) täwə·t, (P.) tāwt; osztj.  (V.) tö̆γət, (DN.) tüt: ’tűz’ [ugor *tüγɜ-tɜ vagy *tüβɜ-tɜ ’ua.’].  ≋  Megfelelői: nanáj tawa; tung. toγo, tova; stb.: ’ua.’. A hangtanához vö. →húz.  ⌂  A fizikai, ill. szellemi jelenségek hasonló jelentéstani szemléletéhez vö. ném. Feuer ’égés, tűz; fényesség, ragyogás; vérmérséklet’; stb., ném. Brand ’tűz(vész); nagy felindulás’; stb. A szó elvont jelentésben különböző szólásokban fordul elő; vö. tűzön-vízen át ’mindenen keresztül’  (1561: MNy. 67: 485); tűzzel-vassal ’minden eszközzel, könyörtelen módon’  (1636: NySz.); stb.  ≂  Tisztázatlan idetartozású: 1240 k. Tyz-fa (OklSz.); 1344 Twz  [hn.]  (OklSz. fehér a.).

☞ MNy. 50: 160; TESz.; UEW. 895; EWUng.→ görögtűz, háztűznéző, tűzfalUN UEW. № 1864