tűr² A: 1525/ türettel [sz.] (MNy. 64: 231); 1560 k. Betwͤrwe [sz.] (GyöngySzt. 3769.); 1595 Teürni [sz.] (Ver. 79.) J: 1 1525/ ’összehajtogat, összegöngyöl | zusammenfalten, zurollen’ (↑); 2 [fel~] 1584 ’〈ruha szélét, ujját〉 felhajtja | aufstreifen’ # (NySz.) Sz: türet 1525/ ’göngyöleg | Bündel’ (↑) | türemlik 1702 tuͤremlésit [sz.] ’(meg-, össze)gyűrődik | sich falten’ (NySz.) | türemkedik 1881 türemkedett [sz.] (OrvH. 1881. júl. 3.: 630)
Ótörök jövevényszó. | ≡ Ujg. tür- ’hajtogat, redőz, ráncol; forgat, teker; felhalmoz, összegyűjt’; csag. tür- ’ua.’; türkm. düyr- ’odagurít, gurít’; jak. tűr- ’ua.’; stb. [valószínűleg török eredetű]. ⌂ A magyarba átkerült alak *tür- lehetett.
☞ MNy. 3: 367; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.