tör A: 13. sz. eleje/ [m]ege turied (KTSz.); 1372 u./ meg tewrnÿ [sz.]; teredelmeſekett [sz.] (JókK. 122); 1833 Dörmöl [sz.] (Kassai: Gyökerésző 1: 470) J: 1 13. sz. eleje/ ’több részre különít, részeire választ | brechen 〈trans.〉’ (↑); 2 [meg~ is] 1367 ’(össze)zúz | (zer)schlagen’ (OklSz. csertörő a.); 3 [meg~] 1372 u./ ’megfékez; megbüntet | bändigen; bestrafen’ (JókK. 122); 4 1416 u./¹ ’〈törvényt〉 megszeg | (Gesetz) verletzen’ (BécsiK. 157); 5 1493 k. ’vkire támad | jmdn anfallen’ (FestK. 403); 6 1506 ’meggyötör; kínoz | martern’ (WinklK. 93); 7 1527 ’〈utat〉 vág | (Weg) bahnen’ (ÉrdyK. 391); 8 [kelevézt, kopját ~] 1543 ’harcjátékot, bajvívást űz | turnieren’ (Tinódi: Cronica m4a); 9 [ ~i magát] 1559 ’vmiért fáradozik | sich bemühen’ (Székely I.: Krón. Előszó, a2b); 10 1566 ’vhova nyomul, törekszik | irgendwohin streben’ (NySz.); 11 [fejét ~i] 1569 ’vmin erősen gondolkodik | sich den Kopfzerbrechen’ # (Dávid: Préd. A4b); 12 1585 ’(össze)dörzsöl | (zer)reiben’ (Cal. 435); 13 1775 ’〈nyelvet〉 hibásan beszél | radebrechen’ (MNy. 60: 493); 14 1784 ’oszt 〈matematikában〉 | brechen, teilen 〈Math〉’ (NSz.); 15 [kezét ~i] 1789 ’kezét tördeli | die Hände ringen’ (NSz.) Sz: törés 1372 u./ tewreſuel (JókK. 159) | töredelem 1372 u./ tewredelmnek (JókK. 32) | töredelmes 1372 u./ (JókK. 75) | töredelmesség 1372 u./ tewredelmeſſeg (JókK. 109) | törő 1395 k. borstherew ’mozsár | Mörser’ (BesztSzj. 340.); 1495 ’egy fajta hadi eszköz, faltörő szerkezet | Art Steinschleuder als Waffe’ (Neumann: Registrum 1672.) | töretet 1416 u./¹ to̗rètètbol ’kín, szenvedés, gyötrelem | Peinigung’ (BécsiK. 242) | töretetes 1416 u./¹ to̗ꝛètètèſ[ſėǵeieꝛt] ’kínos, gyötrelmes | qualvoll’ (BécsiK. 91) | töretetesség 1416 u./¹ to̗rètèteſſeg ’kín, gyötrelem, szenvedés | Qual, Pein’ (BécsiK. 134) | tördel 1416 u./¹ megto̗rdèlec (BécsiK. 242) | töredelmez 1416 u./¹ to̗ro̗dèlmèztètic [sz.] ’vkit kínoz, megtör | jmdn brechen’ (BécsiK. 279) | töret 1416 u./² to̗ꝛueṅ to̗ꝛètec ’törvény megszegése, áthágása | (Gesetzes)bruch’ (MünchK. 43ra) | törődik 1416 u./³ meg to̗ro̗ggec (AporK. 173) | törik 1456 k. tereth [sz.] ’darabjaira esik szét, (el)szakad | brechen 〈intrans.〉’ (SermDom. 2: 138); 1577 ’felhorzsolja, feltöri vmijét | sich wundreiben, schwielig werde’ (KolGl.) | töret 1476 k. to̗ꝛueṅ to̗ꝛètec [sz.] ’okozza, hogy vmi törjön, szakadjon | brechen lassen’ (MünchK. 43ra) | töredék 1548 theredeket (OklSz.) | törékeny 1588 toͤrekoͤn (NySz.) | törmelék 1801/ törmelékit (NSz.) | betörő 1871 betörőt ’tolvaj, rabló | Einbrecher’ (FővL. 1871. júl. 5.: 706); 1940 betörő ’ua.’ (Balassa J.: MNySzót.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Az 1., 2. jelentések látszanak eredetibbnek; a többi metaforikus vagy metonimikus úton keletkezett ezekből. A törik és a tör alaktani és jelentéstani viszonyához vö. →hall¹ : hallik, →érez : érzik stb. A törmelék származékszó az -m műveltető igeképzővel keletkezett törmöl ’széttörik, összetörik’  (1668: NySz.) ige továbbképzése. A töredelem ’megbánás, bánat’ származékszó szóképzés a lat. contritio ’ua.’ mintájára.  ⚠  Az ótörökből való származtatása téves.

☞ TESz.; StUASuppl. 1: 203; EWUng.; NyK. 102: 241→ dörzsöl, fejtörés, kenyértörés, szék-, törek, törekedik, töremora, törköly, töröl, tört, törtet, úttörő