tódul A: 1508 toldvlanak (DöbrK. 117); 1512 k. tuldulas [sz.] (WeszprK. 93); 1541 feel todula (KazK. 81); 1651/ meg tódult (Zrínyi: MM. 1: 110); 1865 tódolt (NSz.) J: 1 1508 ’〈tömeg〉 tolakodva nyomul | sich haufenweise drängen, bestürmen’ # (↑); 2 1636 ’zúdul, tömegesen szakad vkire 〈baj, fájdalom stb.〉 | sich ergießen 〈Unglück, Schmerz〉’ (NySz.); 3 1651/ ’〈folyadék〉 árad, áramlik | zuströmen 〈Flüssigkeit〉’ (↑); 4 1788 ’növekszik | sich vergrößern’ (NSz.)

tódít A: 1725–1764/ tódító [sz.] (NSz.); 1767 toldítá (NySz.) J: 1 1725–1764/ ? ’növel | steigern’ (↑), 1770/ ’ua.’ (NSz.); 2 1767 ’megtold, kiegészít | hinzufügen’ (↑); 3 1803 ’〈beszédet〉 túlozva megtold; túloz, felnagyít | übertreiben; flunkern’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Uibertreiben a.); 4 1847 ’zúdít, áramoltat | strömen lassen’ (NSz.)

Származékszavak. |  ≡  A →told szóból -ul visszaható igeképzővel, ill. -ít műveltető képzővel. A tódul, tódít alakok az eredeti változatból keletkeztek a szó belseji l kiesésével és a szó belseji magánhangzó nyúlásával. A jelentések feltehetőleg az alapszó jelentéséből fejlődtek ki. A tódít 3. jelentése a lódít (→lóg) 3. jelentésének befolyására is utalhat.

☞ TESz.; EWUng.→ told