térd A: 1372 u./ terdyuel (JókK. 13); 1416 u./¹ tèrdeւkècnèc [sz.] (BécsiK. 261); 1527 le terboͤkoͤdet vona [sz.] (ÉrdyK. 169); 1770 térgyeltek [sz.] (MNy. 71: 255) J: 1 1372 u./ ’a comb és a lábszár közötti ízület, ennek elöl kidomborodó része; a combnak a térdízület fölötti része | Knie; knienaher Schenkelteil’ # (↑); 2 1533 ’fűnek, gabonának szárán lévő bütyök | Halmknoten’ (Murm. 1531.); 3 1844/ ’ruhának a térdet fedő része | das Knie bedekkender Teil der Hose’ (NSz.) Sz: térdepel 1372 u./ (↑) | térdecske 1416 u./¹ (↑) | térdel 1754 térdelve [sz.] (NSz.)

Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből, magyar képzéssel. |  ≡  Vö. csuv. čər; – ujg. tiz ; Kāšγ. tīz; stb.: ’térd’ [török eredetű].  ⌂  A szóvégi török r ~ z megfeleléshez vö. →ökör, →sár¹ stb. A magyarba átkerült alakja valószínűleg: *tēr. A végződés -d kicsinyítő képző; vö. →apród, gyengéd (→gyenge) stb. A 2. jelentés metafora; a 3. jelentés metonímia. A térdepel származékszó -p és -l képzővel jött létre.

☞ MNy. 3: 362; TESz.; EWUng.→ térdkalács