tátorján A: 1553 Tatorian [szn.] (Kázmér: CsnSz.); 1577 k. Tatorÿannak (OrvK. 235); 1636 Tatorián (NySz.); 1708 Tátorján (Pápai Páriz: Dict.); 1791 Tatarján (NSz.) J: 1 1553 ? ’fehér virágú, nagy, szeldelt levelű, vastag törzsű, magas évelő növény | Meerkohl (Crambe tataria)’ (↑), 1577 k. ’ua.’ (OrvK. 235); 2 1922 e./ ’viharos szél, szélvész | Sturmwind’ (ÉrtSz.)

Valószínűleg jövevényszó egy ótörök nyelvből. |  ≡  Türkm.  (N.) tatı̈ran  ’fűféle, fűfajta’; kirg.  (N.) tatı̈ran  ’fűféle hegyi növény’; karacs. tatran  ’retek’ [< török *tatı̈r ’egy fajta gyom, gaz ‹a sztyeppén›’].  ⌂  A magyarba átkerült alak *tatı̈ran. Az r > rj hangváltozáshoz vö. →fürj, →nyár¹ stb.; a hangváltozás a →bojtorján alak hatására is bekövetkezhetett. 1. jelentésében növénytani műszó. A metonimikusan keletkezett 2. jelentés esetleg azzal magyarázható, hogy a tátorján száraz leveleit a szélvihar elhordja.  ⚠  A →tatár szóból való magyarázata téves.

☞ TESz.; MNy. 76: 129; EWUng.